Na megint vagyok! Először is szeretném megköszönni a kommenteket, nagyon jól esett, h ennyien gondoltok rám!

A múltkori bejegyzés óta csak egy vadállattal találkoztam: egy méretes pók, ami állítólag mérgező, de ezt csak mondták nekem, viszont jó messze a van a sátraktók, csak nem jön el látogatóba. Az állatokhoz már hozzászoktam, amikor este megyek ki a pottyantós budira, már nem ijedek meg a fák között világító szempártól, és a pókokat is nyugott szívvel kinyírom. :) Nem olyan szörnyű ám, az első hét az volt, de mostmár nem zavarnak. Már fürdeni is lehet, csak gyorsan kell, mert a tó vizét tisztítják és a szűrő rendszeresen elromlik.

A kérdésekre válaszolva:

A gyerekek aranyosak, habár nem mindig könnyű velük. A nagyon kicsik semmit sem tudnak maguktól megcsinálni, ami fura, mert nálunk egy 8 éves gyerek már fel tudja venni egyedül a cipőjét, itt nem mindegyik. A hét elején 7-8 évesekkel voltam, és hát elég durva volt. Főleg az alvás. Valakinek mindig volt valami baja, ha más nem egymást cseszegették. A nagyok meg már néha túl önállóak. De többnyire jó fejek, azt mondják szeretik az akcentusom, érdekli őket Magyarország, van aki nem is hallott még róla, sokat kérdeznek, ja és imádják amikor kirakom a Rubik kockát. Meg persze elmaradhatlan kérdés, h "magyar vagy? akkor biztos éhes is". A múltkor azt mondta az egyik, h egyek pulykát (=turkey=Törökország)

Pontosan Morgantown-ban vagyok, a Camp Gallahue-ban.

Itt nem igen van átlagos nap, a napi program sokmindentől függ, pl h mennyi idősek, milyen táborba jelentkeztek. Ez lényegében egy nagy tábor, ahol sok kicsi tábor van, mindegyiknek van valami témája, van amelyikben lovagolnak, vagy éjjel nappal a tóban vannak, van ahol későn fekszenek le és sokáig alszanak, van kicsiknek, nagyoknak. Egy nap kb. abból áll, h reggeli, utána programok (falmászás, íjászat, úszás, lovaglás, kézműveskedés), fél 1kor ebéd, utána megint programok, fél 6kor vacsi, utána a gyerekektől függően alvás, vagy valami program. Vasárnap délután érkeznek a gyerekek, vacsi után gyorsan bemutatkozunk nekik, valami vicces kis előadással. Jaj, azt nem is mondtam még, h Cupcake(=muffin) lett a nevem, pedig akkor nem is mondtam nekik, h szeretem a muffint, csak rámnéztek, és azt mondták, h legyek Cupcake. :) Minden héten szerda reggel felhúzzuk a zászlót, akkor "meleg" reggelitkapunk (ami amúgy mindig hideg), minden szerda este grillezés, csütörtök este meg közös program az egész tábornak, meg elmondjuk az igazi nevünket, utóbbit mindig nagyon várják. És péntek délben mennek haza, utána nekünk is le kell lépni, kaját persze akkor már nem adnak. :( Minden nap van 2 óra szabadidőm, akkor tudok fürdeni, intézni a dolgaimat, netezni, és minden héten van egy szabad estém, amikor délután 5től reggelig kivonhatom magam a forgalomból. És a hétvégéim is szabadok, vasárnap 11re kell visszaérnünk.

Viharok vannak itt is, de nem olyan vészesek, a kiscsajok sikítozása hangosabb, mert a többség nagyon fél a vihartól. De a biztonság kedvéért a múltkor elgyakoroltatták velünk mi a teendő tornádó esetén. És Anett gratula!!!!!!!

Nekem is hiányzik mindenki és minden otthonról!!! Nem gondoltam, hogy ennyire fognak hiányozni az otthoni dolgok, gyakran tök apróságok is! Az emberek meg pláne! De már lassan túl vagyok a felén! És hallom nem lesz Fenyves sem, mi lesz velünk?? Úgy bíztam benne, h jövőre megint együtt lesz a banda...

Az otthoni hamburger sokkal jobb, mint az itteni! Itt nincs benne más csak egy szelet hús, kechup, meg esetleg mustár! Inkább egyetek magyar hambit!

A mosómacik aranyosak, de azt mondják, hogy nem jó velük találkozni az éjszaka közepén, márpedig csak éjjel jönnek elő. Szóval lehet, hogy nem tudok hazahozni egyet sem. De megpróbálok eggyel összespanolni. Kullancsot, viszont lehet, h akaratom ellenére is viszek haza.

Most elég fáradt vagyok, 3 napja nem aludtam ki magam, vasárnap és hétfőn a kicsik nem akartak aludni, tegnap éjjel meg kiraboltuk a konyhát a nagyobbakkal. Persze a konyhások és az igazgató is be volt avatva, de a gyerekek ezt nem tudták, sokan tök féltek, h mi lesz ha lebukunk. Megkajáltunk, aztán belógtunk a strandra és kiraktuk kenukból a vizimentő csaj nevét a homokba. Megnéztem volna reggel a fejét, h mit szól hozzá. Jó móka volt, csak reggel fél 8kor kelni kellett, úgy, h 2kor értünk vissza a sátrakhoz. És egész nap mászkálni kell, teljes menetfelszerelésben, mert csak este megyünk vissza a táborba, cipelni kell mindent ami a nap folyamán szükséges lehet.

Na mára ennyi, majd még jelentkezem!!

Puszi mindenkinek! Hiányoztok!!!!