Most egy nagyon izgalmas héten vagyok túl. A csoportommal elmentünk Kentucky államba (nemtom pontosan hova) sziklátmászni. A program minden napra sziklamászás volt, igazi szikla, nem csak sziklafal. És persze előtte hegymászás, hogy feljussunk a sziklához. Elég durva volt, nagyon magas volt, és ijesztő, mert itt nem egy tornaterem volt alattad, hanem a semmi, jobb (?) esetben sziklák. Minden nap máshova mentünk, a harmadik napon egy Via Ferrata (http://www.torrentfalls.com/ kepek: http://www.torrentfalls.com/climbing_adventure_crimson_007.htm ) nevu helyen voltunk, ott „csak” körbe kellett mászni egy 120 láb magas sziklafalon. Közben meg egy kábelen lógtunk. Izgalmas volt, az biztos.

Visszamenni nem nagyon volt kedvem, mert kentuckyban egy hostelben laktunk, rendes ágyunk volt, rendes zuhanyzóval, és rendes kaját kaptunk. A táborra ez nem jellemző. De hát vissza kellett jönni. Ott kiderült, hogy mégis egyedül kell utaznom a tábor után. Pedig úgy örültem, hogy nem kell egyedül lennem a világ végén. De hát a dél-afrikai csajt kirúgták, a dél-koreainak meg át kell mennie Kanadába. Szóval ha valaki erre fele jár (konkrétan Morgantown-Chicago-Niagara-Washington-New York útvonalon) augusztus 2-12 között, az légyszi szóljon!

A hétvégére sikerült egy kis pluszmunkát elvállalnom, a buszon pesztráltam a gyerkőcöket. Ennek az lett az eredménye, hogy Lafayette-ben kötöttem ki, egy rakat elhagyott cuccal a nyakamon, nem volt aki felvegyen, mert a csaj aki beígérte nem ért ide időben. Akkor már 10 órája nem ettem, nem volt vizem, viszont dögmeleg volt, ráadásul nem volt egy telefonszámom sem amit felhívhattam volna, hogy segítség elvesztem. De szerencsére a közelben volt egy girl scout iroda, ott meglepően jófejek voltak az emberek. Kiderítették, hogy még másfél órát kell várnom, mire a csaj ideér. De aztán a főnök segített, még kajálni is elvitt. Azért vannak itt kedves emberek is! Most meg végre pihenhetek. Amit mondjuk annyira nem szeretek, mert ilyenkor mindig rámtör a honvágy. Amikor sok a dolog akkor nem olyan vészes.