Ma rengeteget sétáltam, de nagyon megérte! Annyi mindent láttam! Kezdtem a National Geographic Múzeummal, onnan pedig elmentem a Fehér Házhoz. Na oda nem lehetett bemenni, de láttam, és nagyon szép!

Körbejártam a körülötte lévő épületeket is, utána pedig a Mall- on folytattam a sétát. Na ott aztán volt látni való! Megnéztem a Washington Monument-et (az a magas hegyes épület), a Jefferson Memorialt, a Második Világháborús emlékművet, a Vietnámi és a Koreai háborús emlékműveket, a Franklin D. Roosevelt emlékművet, és a Lincoln emlékművet. Ja és azt a hosszú tavat ami a Forest Gump-ban és a Hair-ben is volt! Vagyis mindent láttam ami ezen a környéken van.

Azt hiszem Helsinki már nem a kedvenc városom, Washington kiszorította. Eszméletlen gyönyörű város, remélem New York is legalább ilyen szép lesz. Habár ha csak feleennyire lesz az, már akkor szeretni fogom! J A hátam és a lábaim most nagyon fájnak, és le is égtem, de megérte! Holnap reggel 7:15kor (otthoni idő szerint 13:15kor) indul a buszom New Yorkba, úgyhogy már lefekszem aludni (itt már fél 2 van). És ez az utolsó olyan utam, ami nem hazafele visz. Kedden (nekem) ilyenkor már valahol New York és London felett leszek.

Ez az utazás és városnézés rész már nagyon tetszik, de azért várom, hogy hazaérjek (kapálni). És ne emlegessétek már folyamatosan a meglepit, ez nem fair!!! Kilukad az oldalalam!!!

Hú, most talált a Bandyy egy nekem való idézetet:

Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök.

(Paulo Coelho: Veronika meg akar halni)

Most már belátom, hogy ez mennyire igaz. Most viszont alszom. Jó éjt/reggelt/napot!