Megérkeztem haza!

Az úton minden rendben volt, egy kis késéssel 13-án este 3/4 6-kor érkeztem Budapestre. A reptéren anyúú, apúú és Bandyy vártak Pöttyös Túró Rudis zászlóval, pöttyös névtáblával (köszi Nelly!!), és persze mosollyal ééés Túró Rudival!!! Nagyon jó volt végre hazajönni! Itthon jó kis gombakrémleves és tejfölös szelet várt, az én kérésemre. Végre finom magyar kaját ehettem!!!!! Na meg persze anyu somlói galuskája, meg egy kis Túró Rudi torta a Bandyytól!... Húúúúú de jó volt! És végül alvás a saját ágyikómban. Éjféltől másnap délután 2-ig. És még így is fáradt voltam. De mostmár nem gond, idővel visszaszokom az itteni időzónába is, a lényeg, hogy ITTHON VAGYOK!! Sok élményben volt részem ezen ...

Ez az utolsó napom New Yorkban, és az USA-ban is, ma este megyek haza! A reggel kicsit nehezen indult, mostmár nagyon fáradt vagyok. Ráadásul a metróban sem lehetett papírpénzzel fizetni, 21 db negyeddolcsisa pedig senkinek sem volt... Ezért egy kis séta a következő megállőig, majd egy kicsit nagyobb a Brooklyn hídon. Hát, mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon jó onnan a kilátás/rálátás Manhattanre. Aztán elszaladtam az ENSZ épületéhez, sajnos rendesen körülnézni ott nem tudtam, mert csak csoportosan lehet, én 6-an pedig kevesen voltam... De azért amit tudtam megnéztem, utána pedig vásárlás!! Azaz lett volna, de érdekes módon a világ lagnagyobb bevásárlóközpontjában sem találtam semmit ami tetszene. (Fene azt a finnyás ...

Hát ma megint kellemesen elfáradtam. A reggelem azzal kezdődött, hogy nem találtam a mágneskártyámat, anélkül pedig nem tudok ki-be közlekedni a szobából. Nagy a valószínűsége, hogy beesett a vasszekrény mögé, onnan meg nem tudom kiszedni. A többieket viszont nem akartam felkelteni, mert hát én nagyon jó fej vagyok, szóval megvártam amíg valaki felkel. De legalább addig megterveztem, hogy szeretnék csinálni ma. És aztán lett új kártyám is.

A nap izgalmasabb részei: Kezdésnek megnéztem a Rockefeller Centert, persze zuhogó esőben, mert az úgy az igazi. Aztán felmentem az Empire State Building tetejére, kicsit körülnézni. Na ez nagyon tetszett! Aztán benéztem kicsit China Townba és megebédeltem Little Italyban. Lasagna-t ettem és úgy ...

Megérkeztem New Yorkba! Hát Washington jobban tetszett… Először is: a metróban nincs mozgólépcső, ami elég kellemetlen, ha egy hatalmas bőröndöt és két telepakolt hátizsákot kell felcipelned a lépcsőn. Aztán nagy nehezen elértem a hostelig délben, ahol közölték velem, h a becsekkolás 4től van, addig kezdjek magammal amit akarok, de a szobába nem mehetem fel. A cuccaimat lezárhattam 5 dolcsiért, még jó, hogy fizettem a szállásért… De remélem ez csak az első benyomás, amikor többet látok majd belőle, remélem jobban fog tetszeni.

A becsekkolásig elmentem a Central Parkba körülnézni. Hatalmas, úgyhogy csak a felét tudtam bejárni. De amúgy nem rossz hely. Aztán végre feljöhettem a szobába. Egy négy fős szobában vagyok, eddig csak ...

Ma rengeteget sétáltam, de nagyon megérte! Annyi mindent láttam! Kezdtem a National Geographic Múzeummal, onnan pedig elmentem a Fehér Házhoz. Na oda nem lehetett bemenni, de láttam, és nagyon szép!

Körbejártam a körülötte lévő épületeket is, utána pedig a Mall- on folytattam a sétát. Na ott aztán volt látni való! Megnéztem a Washington Monument-et (az a magas hegyes épület), a Jefferson Memorialt, a Második Világháborús emlékművet, a Vietnámi és a Koreai háborús emlékműveket, a Franklin D. Roosevelt emlékművet, és a Lincoln emlékművet. Ja és azt a hosszú tavat ami a Forest Gump-ban és a Hair-ben is volt! Vagyis mindent láttam ami ezen a környéken van.

Azt hiszem Helsinki már nem a kedvenc városom, Washington kiszorította. ...

Ma megint legyalogoltam a lábam, de megérte. Megint nagyon sok szép helyet láttam, és még vásároltam is! :D És persze rengeteget fényképeztem!

Reggel az Indián Múzeummal kezdtem, nekem nagyon tetszett, rengeteg indián törzsről voltak érdekes dolgok. Utána pedig sétálgattam a Kapitólium körül, és bementem a Kongresszus Könyvtárba is. A Kapitólium csodaszép, hatalmas, és tényleg nagyon sok a látnivaló körülötte. Végül pedig benéztem a Szépművészeti Múzeum kertjébe is, ahol érdekes szobrok és élőzene volt!

Egy finom vacsora után pedig jött a vásárlás. Itt minden sokkal olcsóbb, mint otthon, pedig itt azért jobban keresnek az emberek. De azért nem cseréltem le a teljes ruhatáramat, még New Yorkra is kell pénzt hagynom.

A táborban ...

Halihó!

Hát megérkeztem Washingtonba! Itt most egy családnál lakom, akik nagyon aranyosak! Az apuka (Tibor) szedett össze az állomáson, aztán gyorsan körbevitt a városon, megmutatta, hogy mi hol van, utána pedig egy jót ebédeltünk. Evés közben térképen megmutatta, hogy mi hol van, mit érdemes megnézni, aztán elvitt a metróhoz, ő onnan visszament dolgozni, én meg megkezdtem washingtoni városnéző körutamat.

Eddig még csak egy múzeumra (Repüléstörténeti és Űrkutatási Múzeum) volt időm, mert hatalmas, és a végén így is csak átszaladtam rajta. De nagyon tetszett! Itt ingyen van a legtöbb múzeum, és különben is rengeteg a látnivaló, úgyhogy nem lesz időm unatkozni! Eszméletlenül szép itt minden, nem győztem kapkodni a fejem. Vettem egy ...

A mai napot a Niagaránál töltöttem, és azt kell hogy mondjam, megérte. Eszméletlenül szép, és hatalmas! Hajókáztam is egyet, meg másztam is egy kicsit, van esőkabátom is (kettő is: egy sárga és egy kék!) Rakok majd myvip-re képeket, de akit érdekel kicsit nézelődhet itt: http://www.niagarafallslive.com/cave_of_the_winds.htm    meg itt: http://www.maidofthemist.com/en/

Hehe, most itt ülök a hostel aulájában, hatalmas üveg ablak mellett, és előbb megállt itt egy idős pasas (akinek több füle van mint foga), benézett, aztán elkezdett vigyorogni, meg integetni és továbbment… Ezek az amerikaiak tiszta bolondok… Na mindegy.

Egész nap mászkáltam, mint az utóbbi néhány napban úgy általában, és jó kis izomlázam van. És van egy olyan ...

Szerencsére reggelre jobb idő lett, habár napsütésesnek még mindig nem mondaható. Reggel jó korán keltem, elfelejtettem átállítani a telefonom óráját, és így egy órával korábban ébresztett, mint kellett volna és ezt csak a metrón vettem észre. Ja amúgy érdekesség (nekem legalábbis fura volt), hogy Chicagoban a metró nem a föld alatt van, hanem a fejünk felett zörgött. Szóval jó korán kiértem a reptérre, ami nem is volt gond, mert nagyon sok ember volt ott. Becsekkoltam, aztán irány Buffalo. Az utat végigaludtam, aztán nagy nehezen eljutottam a hostelig (a buszsofőr bácsi segítségével). Na itt meg az volt a gond, hogy délelőtt 10:45ig voltak csak a recepción, meg aztán délután 5től, én meg 11:30kor érkeztem meg, de voltak olyan ...

(Azzal kezdeném, hogy mivel nem sikerült fellépnem a netre, ezek a tegnapi nap eseményei.

Na a mai nap elég mozgalmasra sikeredett. A végén még kicsit mozgalmasabbra is, mint kellett volna. Reggeli után elmentünk múzeumozni, egész délelőtt csatangoltunk az egyikben és a kiállítások felét láttuk csak. Ebéd után városnéztünk, elmentünk a Lincoln parkba és a Millenium parkba, utóbbi eszméletlen jó! Aztán felmentünk Chicago legmagasabb tornyába megnézi a várost felülről, de be volt borulva az ég, alig láttunk valamit. Aztán hirtelen kitisztult, de elkezdett esni, meg villámlani, később meg közölték velünk, hogy egy tornádó fog lecsapni Chicagoban. De mivel veszélyes a liftet használni a nagy szél miatt, a lépcsőn pedig sosem fogunk ...

Na megérkeztem Chicagoba. Az ideút elég hosszúra sikerült, mert defektes lett a buszunk. Másfél órát álltunk egy helyben, mire bejelentette a sofőr, hogy na most indítottak értünk egy másik buszt, ami egy óra múlva itt lesz. Hát ez az egy óra 1.5 lett. Elvileg egykor ide kellett volna érnünk, erre csak 6-körül érkeztünk meg. De legalább nem voltam egyedül, a dél-koreai és az izraeli csaj is jöttek, és egy szobában is vagyunk!

A hostel egész jó, nem egy Hilton, de tiszta, kényelmes ágyam van, és biztonságosnak tűnik. És van fürdőszoba is! Igaz, hogy közös, de legalább van, a tábor után ez nagyon nagy szó! Egy gyors vacsi után elindultunk nézelődni, egész jó környéken vagyunk, közel van minden érdekes. Van itt egy fesztivál, ...

Halihó megint! Ha minden igaz, ez lesz az utolsó bejegyzésem a táborból! Ez az utolsó hetem, (ezt végre a kiállhatatlan kolleganőm nélkül tölthetem), pénteken lelépnek az uccsó gyerkőcök is, egy kis (na jó, rengeteg) takarítás után lesz egy kis bulink, aztán megy ki merre lát.
A múlt hét finoman szólva szörnyűre sikerült: vasárnap jött egy vihar, ennek következtében nem volt áramunk egy napig. És mivel a víztisztítónk árammal működik, vizünk sem. Másnap reggelre ugyan visszajött minden, de hogy ne legyen minden olyan egyszerű, jött egy másik vihar, és megint visszatértünk a palackozott vízhez. Amúgy persze marha meleg volt, csak hogy még jobban hiányozzon a víz, és esténként mindenkinek minden baja volt. Egyik este pedig volt ...

Na halihó megint! A múlt heti sokk után a héten még egy sokk ért: a táborban két csaj van akitől falra mászok, na velük voltunk 3an a héten egy helyen, ráadásul a 2 legrosszabb hely közül az egyiken. Szóval jól indult a hét. A többi része se volt sokkal jobb, de rájöttem, hogyha távol tartom magam ezektől a kollegáktól, akkor egész elviselhető a dolog. Csak este lefekvéskor a sátorban voltak gondok, mert ezek nem szeretnek fürdeni, és így meg nehéz volt levegőt venni. És a főnök közölte velem, hogy jövő hétre is kifogtam az egyiküket (a rosszabbat). Úgyhogy szorítsatok, hogy ne kapjak idegösszeroppanást!

Most egy nagyon izgalmas héten vagyok túl. A csoportommal elmentünk Kentucky államba (nemtom pontosan hova) sziklátmászni. A program minden napra sziklamászás volt, igazi szikla, nem csak sziklafal. És persze előtte hegymászás, hogy feljussunk a sziklához. Elég durva volt, nagyon magas volt, és ijesztő, mert itt nem egy tornaterem volt alattad, hanem a semmi, jobb (?) esetben sziklák. Minden nap máshova mentünk, a harmadik napon egy Via Ferrata  ( http://www.torrentfalls.com/  kepek:  http://www.torrentfalls.com/climbing_adventure_crimson_007.htm ) nevu helyen voltunk, ott „csak” körbe kellett mászni egy 120 láb magas sziklafalon. Közben meg egy kábelen lógtunk. Izgalmas volt, az biztos.

Visszamenni nem nagyon volt kedvem, mert kentuckyban egy ...

Na megint vagyok! Először is szeretném megköszönni a kommenteket, nagyon jól esett, h ennyien gondoltok rám!

A múltkori bejegyzés óta csak egy vadállattal találkoztam: egy méretes pók, ami állítólag mérgező, de ezt csak mondták nekem, viszont jó messze a van a sátraktók, csak nem jön el látogatóba. Az állatokhoz már hozzászoktam, amikor este megyek ki a pottyantós budira, már nem ijedek meg a fák között világító szempártól, és a pókokat is nyugott szívvel kinyírom. :) Nem olyan szörnyű ám, az első hét az volt, de mostmár nem zavarnak. Már fürdeni is lehet, csak gyorsan kell, mert a tó vizét tisztítják és a szűrő rendszeresen elromlik.

A kérdésekre válaszolva:

A gyerekek aranyosak, habár nem mindig könnyű velük. A nagyon ...

Üdv innen Amerikából!

Először is bocsi, hogy eddig nem írtam, de innen szinte képtelenség kommunikálni a külvilággal. Az első héten nem volt net, azóta is gyakran csak olyan mint a mesében, és többnyire még meghalni sincs időm.

Az utam idáig elég érdekesre sikerült. Már épp kezdtem feladni, hogy kapok melót. Csütörtökön költöztem haza a koleszból, péntek reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom, hogy gratusz, van melód, csak egy gond van: azonnal kell indulnod, azaz vasárnap. Szombaton megkaptam a repjegyem, vasárnap reggel 8:25kor indultam. Londonban átszálltam, otthoni idő szerint kb éjfélre (itteni idő szerint este 6 óra) értem New Yorkba. Elvittek minket aszállásra, itteni idő szerint 8 után értem oda, ott meg közölték ...